Keisinger ház

-"Hogyne tudnám!" neveti el magát Erika. "Ez nem állandó, de csak er?sen kell gondolnom rá és nagy eséllyel bele fogok látni, ha nem keveredek el a töredékek között, de mondtam, hogy azért ha valami olyasmi van, meg fogom el?tte kérdezni, ha van rá id? és lehet?ség. Egy másik ember fejében turkálni olyan, mintha valaki az alsónem?s fiókomban kotorászna, miközben a naplómat olvassa." Erika még a gondolatra is megborzong. Ekkor kezded sajnálni, hogy nem látsz bele az ? fejébe. Ki tudja mi lehet ott, ha ennyire félti.

Erikával együtt indultok fölfelé, amikor úgy döntesz, hogy találomra kiválasztasz egy szobát magadnak. Otto inkább egy kicsivel mögöttetek halad, nyilván kíváncsiságból. Ha jól veszed észre, nem nagyon tetszik neki, hogy inkább Erikára figyelsz, dehát egyértelm?, hogy nem egy srác társaságára vágysz, ha már hölgy is akad. F?leg ha a vonzóbbak közé tartozik. Erika még csak éppen belekezd abban, hogy ez eredetileg Winsor Kúria néven ismert épület, nem pedig Keisinger ház, amikor természetes lustaságodnál fogva kiválasztod a legközelebbi szobát. A félhomályos a villámoktól és a halvány lámpafényt?l enyhén megvilágított épület, amin a gyér világítás sem javít sokat, már most hátborzongató, a vastag függönyök és ezernyi apró haszontalan de rendkívül díszes bútordarab és rengeteg díszít?elem vetette árnyak pedig végképp próbára teszik a fantáziád. Nem hallottál sokat a Winsor családról, de ha jól sejted tipikus new englandi család lesz ez a maga csontvázaival. Azon sem lep?dnél meg ha a szerinted több mázsás eredeti tölgyfaszekrény legalább négy centi vastag zöldes-füstszín? üvegablaka mögött egy valódi csontvázat találnál. Amikor beteszed a csomagjaid a szobába, Otto elmosolyodik. A szoba maga egyébként ugyanolyan gazdagon berendezett, mint a ház többi része. Az hogy itt zajos legyen bármi is ha jól sejted, kizárt. Ugyan eddig nem nagyon volt baldachinos ágyad, de most kénytelen leszel hozzászokni. Már el?re látod a függöny mögött osonó árnyat, amihez persze nem tartozik test és természetesen semmivé fog enyészni amint szétnyitod a függönyt. Bár még azzal sem tör?dnél sokat, ha az ágyhoz Erika is jár.

-"Erika, nem ez volt az a szoba, ahol az öreg Winsor mérget vett be?" kérdezi Otto. Már kezded sejteni, miért ingyenes ez a lakhatás. Ki akar az Addams Family mellé költözni?
-"Jaj, tényleg a történet!" csap a lány a homlokára. "Bocsi, sz?ke vagyok..." neveti el magát zavartan. "A nevet már hallottad. Ez a kúria a Winsor család tulajdonában volt. ?k is a Hatherley családtól vették át, amikor azok a salemi perek miatt visszaköltöztek az Óvilágba 1648-ban. Azóta nem sikerült fölkutatni semmit róluk, bár szerintem Severin bácsi ölni tudna néhány könyvért a Hatherley könyvtárból."
-"Ahogy aput ismerem, szerintem már meg is tette és nem ez lesz neki az els?..." teszi hozzá Otto.
-"Egyébként Otto igazat beszélt. Hidd el, a Winsor család se az ájtatos életér?l volt híres. Az öreg Winsorról azt föltételezték, hogy boszorkánymester, de senki sem tudta bebizonyítani. AZ a bizonyos öreg 1789 szept. 22-én vett be mérget egy SZABADSÁG föliratú fiolából. Igen furcsa volt a búcsúlevele is, sokak szerint meg?rült."
-"Azóta azt mondják hogy itt van a házban. HÚÚÚÚÚÚÚ!" emeli föl a kezeit Otto és huhog, mint egy lánccsörget? kísértet. Bár megtöri a hangulatot, azért örülsz neki, hogy ezt megtette. Egyébként persze lecsapnád, de ha jól sejted Erika egész este horrortörténetekkel fog traktálni, ha már kezdetnek ilyen szobát választottál. Szerencsére ennek majd 300 éve [pontosan 274, számolja ki a fejedben a geek reflex].

Sosem voltál egy nagy horrortörténet "fogyasztó", a benned mélyen gyökerez? materializmus pedig fény árnyék hatásokról, emberi hiszékenységr?l, felh?kben fölgyüleml? statikus elektromosságról mesél neked, nem pedig járkáló holtakról, visszatér? lelkekr?l amelyeket a közelben lesújtó villám miatt érzett ösztönös félelem juttat eszedbe. Egyetlen probléma ezzel, hogy ennek a materiális világnak egy olyan dolog is már réges-régen része [talán mindig is az volt], ami el?tt a legtöbb tudós tanácstalanul áll, ha épp nem egy mágusról van szó. Ennek a hatásait tapasztaltad akkor, amikor sártól cuppogva, szanaszét ázva akartál becaplatni ide és egyszer csak mindened tiszta lett. Ugyan furcsa, hogy se kántálást, se varázsszót, se mutogatást nem hallottál, de nem vagy mágus és ki tudja, lehet hogy Erikának nem kell, mert olyan jó már abban amit csinál. [Mivel ez még a fejedben is elég kétértelm?re sikeredett, perverz módon elvigyorodsz, miközben kisebb pornófilm pörög le a szemed el?tt, arról, hogy Erika mit csinálhat.] Kicsit kés?n kapsz észbe, hogy rájöjj, most nem kellett a fejedben olvasni ahhoz, hogy kiderüljön, mit is gondolsz. Valószín?leg ezért nem félsz a szellemekt?l, racionális éned sajnos tudja, hogy bár nem [i:nwa42v22]hiszel[/i:nwa42v22] bennük, ?k attól még [i:nwa42v22]vannak,[/i:nwa42v22] bár még egyet sem láttál.

-"Nem volt aktív id?szak, jól mondod, de nem jelenti azt, hogy nem is volt jelen. A világ része. Ezzel mondjuk nem azt akarom hangsúlyozni, hogy de igenis, az öreg Winsor mágus volt, csak azt, hogy nem messze a salemi perekt?l, arra gondoltak. Azt hitték, hogy az, így lett egy vegyészetkedvel? excentrikus öregúrból föltételezett ördöngös. Egyébként meg mágia ide vagy oda, bizonyos dolgok át-átkukkantottak ide az id?k során. Számtalan m?vész, író, rendez? látott valamit, álmodott valamir?l, ami megihlette ?ket. Most ismerünk olyanokat mint Poe, Lovecraft, Stephen King, Wes Craven, Clive Barker és a többi mind, aki természetfölötti horrorra adta a fejét. Szerinted mondjuk Lovecraftet miért nem értette meg az, aki el sem tudta képzelni, hogy milyen egy ilyet meglátni? Az ébredés is fokozatos volt, nem 2011-ben kezd?dött, csak akkor lett hirtelen érezhet?. Egyébként bocs, hogy történelemleckéket adok itt neked, alapból nem vagyok ilyen okoskodó, csak láttam, hogy nem értesz az egészb?l semmit. Ennek a háznak elég hosszú és elég z?rös a történelem, sokak szerint elátkozott, meg kísértetjárta, meg minden. Ha érdekel egy csomó rémmese akkor folytathatom, de ha gondolod akár holnap is elmondhatom az egészet. Miel?tt viszont beleélnéd magad ebbe az egész elátkozott históriába, azért gondolj csak bele, melyik házon van rend?rségi pecsét? Melyikben történt feltételezhet?en két gyilkosság is? Anyunak sem ment el a józan esze azért."

-„A többi helyiség? Asszem mindketten itt ülhetnénk pár napig! Ez a hely egy labirintus egy csomó benyílóval, szobával, meg miegymással! Szinte mindegyikhez el lehetne mondani valamit. Még olyat is tudnék neked mesélni, ami le sincs írva. A hely mesél maga, csak ki kell nyitnod a füled. Azért miel?tt hirtelen elaludnál itt nekem, ha gondolod, fölborzolom a kedélyeid pár rémtörténettel.” mondja mosolyogva, és szerinted roppantul aranyosan raccsolva-törve az angolt. Valószín?leg nem is sejti, hogy mennyire fölborzolta a kedélyeid rémtörténetek nélkül is, pedig csak a szemed sarkából merted még csak fölmérni, nehogy azt gondolja, hogy tolakodó vagy, bár gondolatban már nem is egyszer voltál az. Csak gombolná be azt a két föls? gombot…


-„Nun, liebe Kinder, gebt fein Acht, ich hab’ euch etwas mitgebracht!” [Kedves gyerekek, figyeljetek most ide, hoztam nektek valamit!] kezd, azaz csak kezdene bele valamibe, de értetlen arcod láttán megint csak magyarázkodás lesz bel?le.
-„Na, látom megint valami olyasmit mondtam… Anyu mindig így kezdte a meséket, amikor lefeküdtem aludni. Egy Sandmännchen [Álommanó] cím? régi meséb?l van. Így kezd?dött. Most meg úgy nekiültünk itt a rémtörténeteknek, mintha valami furcsa esti mesét akartam volna mondani. Szóval gebt fein Acht!”
-„A Winsor család, nem volt a legjobb hír?, f?leg az öreg Winsor miatt, aki állítólag száz fölött volt b?ven, bár a papírokon a halála napján 92 szerepelt. Kitudja? Papírok nélkül jöttek át ebbe az új paradicsomba Angliából és utólag került minden iktatásra. Ez már rejtély marad, mert az öregnek itt nyomát se leltem. Azt mondták, alkimista volt, és boszorkánymester. Hát el is hiszem, bár inkább az ódon fóliánsokba belebolondult öregre gondolok, akinek a családjában egyébként is súlyos volt a genetikai terheltség. Ezen persze tovább rontott a Fiának és annak második unokahúgának a házassága és az abból született lány, Rebecca, akit tizenkét éves korában elzártak az egyik fönti szobába. Manapság skizofréniával kezelték volna, de akkoriban az ilyeneket elzárták és nem is említették, mintha nem is léteztek volna. A rossz hírért valószín?leg a templomkerülés volt a felel?s, tudod, ahhoz képest nemrég zajlottak le a salemi perek, hát nem csoda, ha az emberek még mindig féltek…”
Így tudsz meg rengeteg dolgot a kislány skizofréniájáról [néha azt képzelte, hogy a saját nagyapja], az öreg furcsa „hitvilágáról”, arról a rengeteg obskúrus könyvr?l, amit ma már nemhogy épesz? mágus, de épesz? EMBER nem venne a kezébe, nemhogy elhiggyen és gyakoroljon. Aztán az öreg furcsa öngyilkossága, mert el?tte gyakorlatilag osztozott az unokája ?rületében [nem csoda, ha agyára ment a légkör, a sok ódon lázas agymenés és a rengeteg vegyszer], mintha gyakorlatilag helyet cseréltek volna. T?led még egy ironikus mosolyra is futja. Rengeteget megtudsz a Winsorok terheltségér?l, a rengeteg belházasságról, ami azért volt, hogy a kevéske birtok ne aprózódjon föl, kerüljön családon kívül, mígnem egyszer a ház asszonya Muriel egy szerencsétlen baleset következtében életét vesztette. A nyomozás szerint megbotlott a fürd?szobában és tarkóval ráesett a súlyos rézkád szélére. Az apa, Ambrose ezután két évre követte egy félresikerült öngyilkossági kísérlettel. Ki akart ugrani az ablakon, de az üveg vastagabb volt, mint sejtette, a lendülete pedig kevés, így gyakorlatilag csak betörte az ablakot és fölszúrta magát az éles szilánkokra. Ekkor derült ki, hogy az unoka nem halt meg, mint ahogy a család orvosa jelentette. Az orvost Archibald Campbellt még az évben, 1792-ben fölakasztották egy hosszú nyomozás után. Rebecca mellé rokonok költöztek a kiürült családi fészekbe, de 1795-ben egy villámcsapás véget vet a rossz hír? család itteni ágának. Öt év múlva az Angliában maradt örökösök jönnek és újjáépítik a házat, de úgy t?nik, átok ül rajta, mert a népes családban ezután élve nem születik gyerek, majd hat év alatt a hat meglév? is lassan meghal sorvadásban, utána a két szül? követi a gyerekeket. A megmaradt rokonok ezerfelé szélednek ebb?l a pestisesnek, átkozottnak titulált házból… Itt akad meg a történet, mert ekkor esik a fejed a melledre és alszol el ültödben. Valamikor reggel eszmélsz el?ször arra, hogy valami motozás van, de az enyhe csörömpölésb?l és a fojtott „Scheiße!” meg „Vorsicht!” motyogásokból arra következtetsz, hogy Otto csinálhat valami óriási eszementséget valami hülye haverjával, de mozdulni nem mersz és nem is nagyon akarsz, mert Erika meg neked simulva alszik, a feje a válladon. Ezt a helyzetet persze a fene se akarja elcseszni, így gondolod, hogy csak belefér, ha lustulsz fél ébren egy kicsit, miel?tt elhessegetnéd a lányt, vagy magától hátrálna el. Eddig jutsz el magadban, percenként lépve egy gondolatot, amikor három csörömpölést hallasz, de valami olyat, mint amikor egy étkészletet tartalmazó ládát gurítanak le a ház nagy f?lépcs?jén. Mindketten reflexb?l szinte nyílegyenesbe vágjátok magatokat, amikor valami olyasmi hallatszik be, amit nem tudsz eldönteni, hogy üvöltés, vagy hányás. A legjobb megközelítésben is valaki hányva azt üvölti, hogy „CSVEJJJJJJ!!! BLÖÖÖÖÖÖEEEEEE-EHHH!” A keserves üvöltés végén eszmél Erika amikor a "vokál" er?ltetett hányásba csap át.



-„OTTO! Spinnst du, oder was?! Schluss damit sofort!! Es ist nur 7 Uhr!!” [Otto! Meg?rültél?! Hagyd abba de azonnal!! Még csak 7 óra van!]
-„Verpiss dich!” [„Menj a…!”]
-„Du bist vorbei, Otto!” [Múlt id? vagy, Otto!]
-„Na mach schon!” [Gyere csak!] kiált vissza a srác és még nagyobb csörömpölésbe kezdenek, mire Erika fölugrik „’Tschuldigung…” [Bocs…] és kicsit még bizonytalanul, de annál dühösebben fölvágtat a lépcs?n.
-„Lass mich herein, du Popirat!” [Eressz be te rüszmeteg!] dörömböl az ajtón, neked meg a könnyek szöknek a szemedbe, amikor meglátod mit ír ki a fordító [a Popirat az kb rüszmeteget, nyavalyást jelent, de az angol segg-kalóznak tudja szó szerint fordítani és a program a szlenget ált. szó szerint fordítja].
-„Fick dich ins Knie!” [„Megb***hatod!” szó szerint „B***d magad térden!”] szól valaki a másik oldalról.
-„Ich hab' euch” –kis szünet- „GEWARNT!” hallod föntr?l és a többi egy iszonyatos nagy dörrenésbe vész, majd valamit villanni látsz. Egy pillanat múlva már vakító kékes fénybe burkolózik minden, mintha egy hosszú vakuvillanás volna.
-„Laufen um unser Leben! Sie hat wohl am Blitz geleckt!” [Fussunk az életünkért! Totál be van g?zölve!] hallod Ottot kiáltani, de nem jön több villanás, csak valami furcsa égett b?z és ózonszag. Meg vagy gy?z?dve róla, hogy csak a te szobád áll az egész házból. Csoda, hogy magad alá nem csináltál. Ennek így reggel nincs sok híja egyébként sem. Már akkor ki akartál szaladni amikor Otto el?ször fölvert.
-„Bleibst du stehn! [Megállj! a rend?rség használja ezt a kifejezést] A legközelebbi valami nagyobb lesz, ha megint fölvertek! Mi volt ez az ÁLLATSÁG?!”
-„Háááát… Izé… Miss Kei…”
-„Zann.” javítja ki Erika a hebeg?t.
-„Goregrind meg szadometál…” nyögi be valaki.
-„Ja, meg horrorpunk.” mondja egy másik. Néhány percnyi szünet után Erika végre megszólal:
-„Mindegy, a következ?re kihívom a rend?rséget. Most pedig tünés és vigyétek azokat a roncsokat is! Otto! Geh mit ihnen, bis ich abgekühle! Jetzt hast du Zeit zum üben!” [Otto! Menj velük, amíg leh?lök! Most van id?d gyakorolni!] Nemsokára látod a csapatot egyesével elkullogni, mindegyiknek van valami a hóna alatt, ami egykor talán egy hangszer lehetett, amíg brutálisan össze nem égett. Némelyik fém alkatrész szimplán megolvadt. Az egész csapat inkább egy vert seregre emlékeztet, mint zenészbandára, bár a seregben nem fehérre és feketére mázolják a képüket, de legalább elhúznak a fenébe, ha jól sejted Erika haragjától rettegve. Gyanítod, nem fogod túl hamar újra látni a bandát, kivéve talán Ottot. A mai kitörésb?l kiindulva viszont nem ez lehetett az els? alkalom. A sort Erika zárja, és most már ? is emlékeztet azokra, akiket kikergetett a házból, amíg észhez térnek. Neki az arcából ítélve kicsit tovább fog tartani.
-„Bocs, meg jó reggelt, de látod, hogy ezek az állatok totál kikészítenek… Tegnap oda kellett volna figyelnem arra a rohadt varjúra.” itt kirázza a hideg. „Legszívesebben visszafeküdnék aludni… Képzeld, ezek a jóképesség?ek az alkímiajegyzeteimb?l énekeltek arra a mocsok csörömpölésre. Na mindegy, egy ideig biztos nem fogok pihenni, utána meg minek? Én egy kávét javasolnék. Jössz? Tényleg, mit álmodtál a tegnapi esti mese után?”